2017. december 28., csütörtök

Szumma szummárum 2017

Képek: Pinterest
Az idei szummázás egy kicsit más... Mert az évem – könyves és olvasós szempontból – nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem. Nagyon keveset olvastam. Még kevesebbet írtam. Bejegyzést is, mást is... Kivéve bevásárlólistát. Azt elég sokat írtam... :D

Azt hiszem, hogy talán sok lett magammal szemben az elvárás. Bejegyezni akkor is, ha nincs kedv. írni arról is, amiről nem esik jól. A sok reci. Egy mások által nagy ígéretekkel kecsegtető pályázat, amiből még csak szikra sem lett... Ez volt az egyik oldal. A másik pedig a lány, na jó, nő, aki nagyon erősen, intenzíven elkezdett kifelé is élni. Az utolsó könyves bejegyzésem márciusban keletkezett (Tom, kicsi Tom), és valóban stimmel, mert megérkezett a tavasz, s én akkor lettem ravasz. :D Mentünk állandóan, mint a mérgezett, de boldog(!) egerek, nem bírtam megülni sem a fenekemen, se egy könyv felett. Látni akartam, tapintani, érezni, utazni, biciklizni, őrjöngeni. A könyveket egy picit lecseréltem zenére ♫♪, és ahány könyvet nem olvastam el, helyette voltam egy koncerten. Ha ezt mégis számszerűsítem, akkor cirka 50 koncert! Azért az nem semmi?! :D


2017. november 14., kedd

Témázunk: Kreatív írás


Képek forrása: Pinterest
Bizonyára páran tudjátok, hogy létezik egy Témázunk rovat, amiben lelkes bloggerek járnak körbe, hónapról-hónapra érdekes, fontos, vicces kérdéseket könyvekkel, olvasással, írással kapcsolatban. E hónapban, újszerűen ez utóbbira, azaz az írásra került a sor. Kreatív írás, ahol az első mondat adott:  „Ülök a padon.” És ahol a megvalósításnak, csak a képzelet szab határt. PuPilla pedig volt olyan kedves, és meghívott, aminek, legnagyobb örömömre, nem tudtam ellenállni. Sajnos az élő adásról lemaradtam, de az ihlet, a kis huncut, csak később kopogtatott. Persze örülök, hogy egyáltalán kopogtatott. :) Műfaji megkötés nem volt, én maradtam annál, amivel legszívesebben próbálkozom. 





Fogadjátok szeretettel a novellámat:


2017. március 6., hétfő

Barbara Constantine: Tom, kicsi Tom



Ahol Isten elvesz, ott mindig ad is. – tartja a mondás. Csak hogy sajnos ez visszafelé is igaz... Ahol ad, ott is el is vesz. Például hatalmas cickókat ad egy kislánynak, de észt törődést azt már nem. Ad egy picinyke magot a hasba, aki kikel, de a rendes tetőt, megélhetést megvonja. Így lehet, hogy Tom, kicsi Tom egy ütött-kopott lakóautóban él az anyukájával Joss-szal, és krumplit, répát, paradicsomot, almát no meg petrezsejmet lop, szigorúan így, pontos jével. Ül a furcsa szomszédok háza alatt, akik magázzák egymást, és akkor is udvariasak, amikor éppen veszekednek, és titokban nézi velük a tévét.


2017. február 1., szerda

Miamona's Reading Challenge 2017

Próbálkoztam uniszexebb képpel,
de ennél ragadtam. Azért férfiak
jelentkezését is várom! :)))
Az előző évek sikerén és pozitív megerősítésén felbuzdulva, immár harmadig évben jelentkezem a saját olvasási kihívásommal, amihez remélem megint sokan csatlakoztok! A szabályok ugyanazok; 10+1 kategória, amelyek, tetszés szerint átszabhatóak, saját kategóriákkal is lehet nevezni, a lényeg, hogy a 10+1 maradjon, amiből 10 kategóriát kell teljesíteni, a plusz egy a jolly joker, ami kiválthat egyet, és továbbra is hangsúlyozom, hogy ez nem feltétlen jelent 10 könyvet, aki nagyon de nagyon ügyes, (és aztán jól tudja magyarázni a bizonyítványát :P) az akár egyetlen könyvvel is teljesítheti a kihívást! Persze, minél több jó könyvélménnyel lesztek gazdagabbak, annál jobb! Hogy milyen nyelven olvassátok a műveket, csak a magyar szekciónál számít, a többi rátok van bízva!

Amiben szerintem az idei egy kicsit más, hogy míg a tavalyi kihívásom abból a szempontból önzőbb volt, hogy nagyjából tudtam melyik könyveket szeretném olvasni, és azokra húztam rá sokszor egy-egy kategóriát, ezért is sikerülhetett a teljesítés majdnem zéró odafigyeléssel, addig idén lehet, hogy magamnak jobban feladva a leckét, sok pontnál inkább rátok gondoltam, és arra, hogy melyek azok az (általam már átélt) élmények, témák, amikkel, ha még nem ismerkedtetek, bátorítani szeretnélek, hogy tegyétek, mert (szerintem) megéri! Persze azért akad számomra is szaftos, rég tervezett falat! ;)

Plusz egy extraság, hogy a résztvevők között a legvégén, tehát év végén, egy ajándékot is kisorsolok! ;) Erről bővebben majd, ha eljön az ideje!

Molyon is lehet csatlakozni ismét, ahol sikeres teljesítésért jár az aktuális plecsni!

Ha van kedvetek, tartsatok velem idén is! Lássuk a kategóriákat! De tudjátok; ha nem tetszik, csináljatok sajátot! ;)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2017. január 29., vasárnap

Matt Haig: A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak


„De bárhogy hívd az öreget, a lényeg, hogy ismered. Pedig volt idő, amikor senki még csak nem is hallott róla, mert még csak egy Nikolas nevű kisfiú volt, aki a nagy semmi, pontosabban Finnország kellős közepén élt, és semmi köze nem volt semmilyen csodához azon kívül, hogy hitt benne. Gyerek volt, aki alig ismerte a világot, csak azt tudta, milyen ízű a gombaleves, és hogy az északi szél hideget hoz. Szerette a meséket, és csupán egyetlen játéka volt, egy tarlórépából farigcsált baba.”

Már majdnem februárt írunk, de ez a könyvecske még csak most jutott odáig, hogy elolvassam. Igaz, hogy karácsonyi ráhangolódásnak szántam eredetileg, de talán így még jobb is. Ugyan ki szabja meg, hogy karácsonyi történeteket nem élhetünk át az év bármely szakában?! A január-február amúgy is elég lehangoló tud lenni, a nagy szürke, köd és szmog foltozta kabátjával, jéghideg leheletével. Délutánonként már érezzük ugyan, hogy a világosság próbálkozik, de a hideg még mindig makacs, mint egy rossz rénszarvas... Ilyenkor különösen jólesik bevackolódni, egy forrón gőzölgő bögre és könyv társaságában. Senki nem néz oda, ilyenkor aztán lehetünk szentimentálisak vagy hóbortosak, vagy egész egyszerűen csillogó szemű gyerekek, akik mesét akarnak. Még akár 30,40,50... felett is. 

2017. január 14., szombat

Edith Pattou: Északfi

Téli, karácsonyi hangolódásnak kívántam meg a könyvet, és abszolút bejött! Még akkor is, ha a karácsonyon jócskán túlnőtt az olvasása. Tökéletes téli olvasmány, meselelkű felnőtteknek és fiatal felnőtteknek. Pont, olyan, mint a december és január... Hol csillogó csodavilág, hol süvítően kopár, hol nyomasztó, hol pedig ingergazdag. 

A történet, egy norvég tündérmese, az East of the Sun and West of the Moon (A Naptól keletre, Holdtól nyugatra - a Szépség és a Szörnyeteg is ebből ered) vonalát követi és szövögeti keresztbe-kasul. Az eredeti mesét nem ismertem, így kellemes, és izgalmas meglepetés volt minden történés. Északi világgal, mondákkal és babonákkal díszített, izgalomtól feszülő mese mindazoknak, akik újra át akarják élni milyen volt csillogószemű gyermekként várni és átélni a csodát


2017. január 7., szombat

Szumma szummárum 2016

Az idei, akarom mondani a tavalyi évösszegzőm rövid lesz. (Hittem az elején, és nem is lett rövid... :D) Olvasmányaim terén rekordot döntöttem... Negatív rekordot. Sajnos. Ám igazából csak egy kicsit bánkódom, hogy így alakult, mert mellette rengeteg új és csodálatos élményben volt részem. Sok-sok utazás, még több koncert, együttlét, szeretés, élés, úgyhogy mindent tekintetbe véve szerintem egész jó évet zárok. Na persze szegény könyvek nem ezt mondanák... :) 

Huszonnégy és fél könyvet sikerült elolvasnom 2016-ban, amiről a környezetmben élő nem nagyon vagy csak hébe-hóba olvasóknak még mindig nem tudok szívből panaszkodni, mert a válasz ugyanúgy szemöldökvonogatás. De ti legalább megértetek... :D De nem panaszkodni szeretnék, mert nem a mennyiség a lényeg, hanem, természetesen a  minőség, abból pedig volt idén is szerencsére! :)

Kevés könyvből kategóriákat összeszedni is nehezebb, de azért próbálkoztam vele... (Nem is volt olyan nehéz... :))